Próza 23
Modern mese
Annak kapcsán írtam ezt a modern mesét, mert a ballib média Benedek Elek
meseírónkat is a szájára vette ezért a kijelentéséért:
"Ne félj, ne szégyelld
szeretni a hazát! Ma a világpolgárság a divat, de te ne hódolj e divatnak.
Inkább légy "vad magyar", mint "szelíd hazafi". Mennél
jobban szaporodnak a szelíd hazafiak, annál inkább lesz szükség a vad
magyarokra."
A szegény bevándorló szaggatóan szomorú szerelme a
plakátot rajzoló és tépő magyar ellenzékivel
Elindult egy
bevándorló/fiú vagy lány, az lényegtelen/ Magyarországra, hogy megnyerje a
híres plakátrajzoló ellenzéki kezét. Ment-mendegélt, hegyen-völgyön, de inkább
vízen keresztül, amíg egy embercsempész hálójába nem került. Az adott neki
hamuba sült pogácsát meg iratokat, és azt mondta neki, ha fizet neki sok-sok
dollárt vagy amilyen pénze van, teljesíti három kívánságát. Úgy is lett, a
szegény bevándorló fizetett, és mondta a kívánságait:
Ne legyen kerítés Magyarországon!
Engedjék meg, hogy Németországba menjek!
Egy plakátszaggató rajzoló adja nekem a szívét meg a fele
identitását!
Úgy is lett, mentek-mendegéltek, de főleg úsztak az
Óperenciás tengerben is, mígnem elértek Magyarország határáig, ahol egy
szívélyes szerb rendőr útnak igazította őket, akit szerencsére öreganyjuknak
szólítottak.
Ott ittak gyorsan egy kis kerítésszaggatót, és át is tudtak
menni a határon erre fel. Majd egy kedves zugtaxis elvitte őket Ausztria
határáig, így hamarosan elért Németországba a szegény bevándorló. Közben
integetett a plakátrajzolónak, és papírzsepijével a szemét törölgette, mert az megörökítette
őt egy csomó plakáton szerelme jeléül / ő fiú volt, de ez mindegy/
Végül a plakátszaggató rajzoló is követte a szegény
bevándorlót, mivel ő egy világpolgár volt, és közben bele is szerelmesedett a
szegény bevándorlóba, mert hasonlított Kunczére
meg Fodorra, de volt benne valami
hasonlóság Széllre, Szabó Timire,
Gőgősre és Mesterházira is. Így neki adta a fele identitását is, ami
elfért a fél zsebében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése