Ismerős /se..arcok/
Azért ne hívjuk már ezeket Ismerős Arcoknak, a kedvenc együttesem nevén. A kipontozott helyekre némi találékonysággal két azonos betűt beillesztve pontos, találó metafora jellemzi ezeket a magyaroknak, Magyarországnak mindig és minden körülmények között hátat fordító se..fejeket. / Ez is egy találó metafora szintén két g betűvel kiegészítve.
Nem arcok ezek, az biztos, legalábbis már nincs bőr a képükön. A hátsó fertályukon sem nagyon, az biztos. Megint felsorakoztak egymás mellett a magyarellenességben. Mert aki focizik, pláne meg drukkol is, az bizony rasszista, homofób, náci meg minden.
Már Gyurcsány meg Bajnai idején is azok voltak a magyarok, akkor fehér feketében nem volt szabad mutatkozni.
Aki leült valahol fekete-fehérben, azt el is vitték a zsaruk, és ott ülhetett. Még hamis videó miatt is, igaz, hogy ott Drazsé robbantott állítólag.
Most is volt kifogás a fekete póló ellen, meg a két kéz egyszerre felemelése ellen is.
Nem látták a Blues Brother-t sem? Naná, hogy csak úgy emelik a kezüket az ég felé az amcsi bratyók is.
Először a nekünk nem szerencsés Dániel átkozta a magyarságot , és üdvözölte a belgák elleni vereségünket, majd a nem a híres humoráról ismert raccsoló, bennfentes Farkasházy szerint tombolnak a nacionalisták, pfuj a focira, most meg felsorakozott hozzájuk a szintén szelypitő, flegma beszédű és kinézetű behavazott Henrik is, hogy juj, meg ejnye-bejnye. És ki más zárná a sort, mint Szanyi kapitány, aki a magyarokkal meg a focistákkal nincs jóban, de a butykossal igen rossz nyelvek szerint.
Örvendeznek, hogy nem jutottunk be a legjobb nyolc közé, és hogy éljen Brüsszel, a belgák és le a magyarokkal, a nacionalizmussal, mert akkor őket ki fogja éltetni, mint a szocializmusban, amikor a mi pénzünkből dözsöltek a mi médiánk nyakán tehetség nélkül./ Most meg a multikén/
Nem elég hátat fordítani nekünk, magyaroknak, Magyarországnak mindig és minden alkalomból, hanem el is lehet menni. Szabad az út, a választás, az ajtó nyitva áll, nincs kerítés. Nem tartóztatunk senkit, ahogy egy klasszikusuk említette. Igaz, hogy egyikőjük már elment, de onnan is ideeszi a fene, pedig foglalkozhatna az ottani közügyekkel, hátha javulna.
A mi csodás fiatalságunk, meg az éltesebb korúak is, pedig hadd örvendezzenek már végre annak, hogy most a futball dicsőséget szerzett hazánknak. Most a futball, máskor meg más is.
E!eresztettük a szívünket, a lelkünket, kiáradt a végtelen hazaszeretetünk belőlünk, magyarokból, a csodálatos küzdőszellem, a bajtársiasság, a nemzetközi siker, a magyar nemzetet méltóképpen képviselő nemzeti 11 teljesítménye kapcsán.
Újra egységes lett a magyar nemzet:
„Tied vagyok, tied hazám, e szív, e lélek, Kit szeretnék, ha tégedet nem szeretnélek?!”
Íme a Hősök terén ünneplő hatalmas tömeg énekli az igazi Ismerős Arcok Nélküled c. számát.
És a képek a válogatottról és az őket ünneplő tömegről, irigykedjetek magyarellenesek:
