2016. február 27., szombat

Eb ura, Bakó!
Az ónodi országgyűlés, amelyen kimondják a Habsburg-ház trónfosztását, Túrócz vármegye követét megölik, mert nem áll a trónfosztás mellé. Eb ura, fakó! - üzenték József császárnak. Than Mór festménye
Gyalázatos nyilatkozat kering a világhálón. Bakó Krisztina,  a "Pártbeszéd Magyarország ellen" tagja, budaörsi képviselő szerint a magyarok egy ismeretlen kultúrájú keleti nép, itt hont foglaltak, raboltak, fosztogattak. Ő a pártbeszéd egyik fele, én meg válaszolok, mint civil és a párbeszéd híve.

Elöljáróban csak annyit, nem lopt, hanem  lopott. A helyes sorrend: Meg kellene tanulni beszélni, utána  a magyar történelmet tanulmányozni hiteles korabeli kútfők alapján, utána nyilatkozni kellő gyakorlás után.
Íme szó szerint a nyilatkozata:
A valóság ezzel szemben az, hogy a magyarok itt élnek a Kárpát-medencében több ezer éve, Attila és  Árpád  keresztény nagykirályok, fejedelmek, vezéreik csak ősi jussukat jöttek visszavenni a kétszeres hazatéréskor.
Erről szólnak a krónikáink, regéink, mondáink, ez beleívódott a magyarok emlékezetébe, nyilván a később betelepültek egy része nem érzi magáénak a magyar történelmet, ők a 19. század 2. felétől elterjedt hunsdorferi hazugságot terjesztik még ma is, amelyet a marxista történészek is átvettek. Ideje lenne ma már elvetni a hódító habsburgi hazugsághalmazt, és nem butítani legalább az idegen betelepülteket, mert ők erre igen fogékonyak.
A magyarok többsége tisztában van hazatérő eleink, dicső királyaink  nagyszerű tetteivel, az ilyen buta némberek csak ilyen „párbeszédre" képesek, hiszen ma ez a divat az EU-ban is, a magyarok gyalázása, értékeik degradálása. Hja, ha a németosztrákfranciák/ ld: kelet- és nyugat-római birodalom vegyes népessége/ fújják megint ott is a passzátszelet, nem csodálkozom, hazaáruló meg volt itthon is bőven mindig.
Addig is, amíg nem tanul, nézegessen képeket:
Attila a Képes Krónikában turullal a pajzsán, az ősi Turul nemzetség jelképével
Attila a kereszttel az országalmán Képes krónikában ha kinagyítjuk a képet, mintha orra szája is kettős keresztet formázna.
Árpád, a hazatérő
Szent István király

2016. február 19., péntek






Röhög az ország
Szegény Karinthy Frigyes, ha még élne, biztosan ezt a címet adná írásának, de hát sajnos már nem él, pedig ma is lenne miről írnia.
Az internet megint felbolydult, most szegény Klinghammer István, volt államtitkár nyilatkozatára, aki nem nézte jó szemmel, hogy „tanárok borotválatlanul kockás ingben grasszálnak”
Karinthy idejében a fiatalok csak sugdosni kezdtek volna:” Mit akar ez a vénember, nem érti a fiatalokat?"
Bezzeg ma! Megindult a "kockásinges hadjárat", az interneten se szeri, se száma a kockás ingbe öltözött fiatalok, tanárok, iskolák fotóinak.
Érthető, hiszen az az idő már elmúlt, amikor valaki felülről mondta meg, hogy ki mibe öltözzön fel. Az egyenruha nem viselése bizony intőket vont maga után régen, ha az osztályfőnök elcsípett valakit az utcán más öltözetben.
Íme a "kockásinges forradalom" fotókon:
Az illetékesek sem tétlenkedtek, sokan  fehér ingbe öltöztek. 
Nos én sem pihentem. Tessék, ezek itt  vörösingesek, amikor ez volt a divat:
De szerintem jobb lenne, ha inkább ilyenbe öltöznénk, de ha nem, legalább így éreznénk, és elfogadná ezt a viseletet mindenki:

Viccet félretéve, elmúlt az az idő, amikor illemszabályokat, erkölcsi normákat a hatalom biztos tudatában  törvényekbe, szabályokba foglalva erőszakkal  át lehetett vinni. Demokrácia van, ahol jog a tüntetés, a sztrájk, a civil mozgalmak kérhetnek, követelhetnek, az okos kormányok pedig ezt figyelembe veszik, és elgondolkodnak azon, hogy a hibákat hogyan javítsák ki. Nem kirúgásokkal, megfélemlítésekkel és más eszközökkel válaszolnak.
Tanulni soha nem késő, hogy ne röhögjön az osztály meg az ország.










2016. február 4., csütörtök

Éjjel-nappal tanulás




Nem hittem ma a fülemnek. Azt mondták a kormányinfón, hogy egy tanítási évben a nyolcosztályos rendszert figyelembe véve 5-6000 órát töltenek az iskolában a gyermekek Magyarországon.
Máshol Ausztriában, Németországban még többet. Most ez komoly?
184 tanítási nap van nálunk átlagban egy évben, a 6000-t elosztjuk 184-gyel, akkor 38 óra a napi átlag, de legyünk megengedőek, vegyünk csak 5000-t, akkor 21.7 óra jön ki egy napra.
Az első esetben- mivel a nap 24 órás, de harmincnyolcat töltenek az iskolában, a fennmaradó 14-t félretesszük hét végére, hadd aludjon is az a gyerek. Talán el lehet intézni, hogy ne az iskolában aludja le az idejét, mert a hét vége nem tanítási nap. Így hét végén 70 órát is alhatna, de mivel a  szombat és vasárnap csak 48 órát tesz ki, hetenként 22 órát félreteszünk nyárra.
Így heti 22 órát félretéve 32 héttel számolva 704 órát spóroltunk, ami pontosan 29 nap, tehát még nyáron is eltölthetne 29 napot az iskolában a gyermek, ha akarna, de biztosan nem akar, hanem inkább kialussza magát végre.
 A másik esetben 5000 órát figyelembe véve, csak 21.7 óra jön ki. Hurrá, akkor még alhatnak is 2.3 órát naponta.
Étkezést, játékot és más elfoglaltságot is nyilván az iskolában végzik el a nebulók.
Bezzeg Ausztriában még ennél is több időt töltenek az iskolában, úgyhogy egy szót se szóljunk.
Szerintem ott a gyermekek csak nyáron alusznak ezek szerint, mert a fennmaradó időben inkább síelnek egy félórácskát alvás helyett, ha lehet.
 De ne szurkapiszkáljunk, vegyünk 365 napot, ne tanítási napokban gondolkodjunk, úgyis erre felé haladunk.
Akkor 5000 órát figyelembe véve napi 13.7 órát, 6000 órát figyelembe véve 16.4 órát tölt az iskolában a tanuló. Az első esetben bizonyára reggel fél 8-tól este 9-ig, a második esetben fél 8-tól  éjjel 12 óráig van a suliban. Hurrá, akkor legalább alhat is minden nap, de tanuljon is ezért az a büdös kölök  egész évben.
Ezt még a hajdani Spártában is megirigyelnék!
 És még ne is tüntessenek a tanárok? Ekkora öngólt ritkán lőnek!
Vagy a statisztika ördöge megtévesztett bennünket?

Boksz



A szólásszabadság nem egyenlő a megszólás szabadságával.
A pedagógusok két korrekt levelet intéztek az oktatás irányítóihoz, amelyben hangot adtak az oktatás átalakítása során kialakult hibáknak. Ez érthető, hiszen minden átalakítás járhat hibával, és egy okos vezetés ezeket figyelembe veszi és orvosolja.
A politikai oldalak, a nekik adekvát sajtó, a kis pártok, civil szervezetek, blogok, hírportálok meg úgy rácuppantak erre, hogy feledésbe merültek a jogos követelések, és a két oldal hírcsinálói és kommentelői soha nem látott mértékben, gőzerővel szidják egymást meg a pedagógusokat.
Ritkán tapasztalt gyűlölethullámot lobbantottak fel. A jól kereső tanítók szidják a kevesebbet keresőket, a fizikai munkások az értelmiséget, a különféle politikai szimpátiájú blogok meg egymást .
Elképesztő mértékű tudatlanság, a tények nem ismerete jellemző rájuk. Fogalmuk sincs a pedagógus munkáról, a képzésükről, a minősítésekről, az adminisztrációjuk nagyságáról, a munkaidejükről, csak a híreket mantrázzák, a fizetésemelést, és a sok szabadságot.
A baloldaliak, mint a meghasonlottak szidják az államosítást, rendszer visszaállítást követelnek, már megint a feje tetejéről a talpára állítanának mindent, mint tanítójuk, Marx, a jobboldal  kényszerképzetében pedig Soros  magasodik ki megint, mint a liberalizmus, anarchizmus milliárdos ősatyja.
Soros itthoni követői, Gulyás és a többi anarchista és őskommunistából lett liberális még államosított iskolába járt, ezért ” országos tantestületi értekezletet” hívtak össze, vittek sok krétát is, és felírták a táblára, mi a teendő.
Kerekasztalok, tanácskozások a minisztérium, Klik részéről, sztrájkok a két szakszervezet részéről.
Pedig egyszerűen csak néhány apró törvénymódosítás kellene;
túlórákról: fizessenek érte korrekt módon,
munkaidőről: ne csináljanak belőlük iskolában ülő egyforma hivatalnokokat,
besorolásokról: ne legyen 80 oldalas portfólió, hanem a magasabb végzettségűeket sorolják be magasabb osztályba,
az iskolák önállóságának növeléséről: legyen pl. saját pénzük halaszthatatlan beszerzésekre,
és még arról, amit felvetettek és jogos.
Ésszerű kompromisszumok szükségesek, nem politikai és sajtó habverés, ez a felnövekvő nemzedék érdeke.
Ezzel szemben naponta felháborodnak politikusok, újságírók, szidják egymást, mint a répát.
Na, ezért nem lesz nálunk egy darabig nemzeti egység, viszont a jogos kérések elsikkadhatnak.

2016. február 3., szerda

SZÖUL  FIA
Nekem ő nagyon tetszik. A képen  Szong Il Gook látható,  kb 190 cm magas, kisportolt, jóképű, egzotikus dél-koreai filmsztár, történelmi filmsorozatok főszereplője. Ősei között bizonyára fellelhetők a félsziget északi részén / ma Kína /valaha élt hunok, hsziungnuk is.
Dél- Korea ma a világ egyik legjobban fejlődő gazdasága, a világ élvonalában van.
Pedig történelme folyamatos háborúzásban telt el, a félszigeten különféle királyságok, három királyság; Silla, Pekcse, Kogurjo, majd dinasztiák Korjo, Csoszon, nomád törzsek; kitanok, dzsürcsik, mohék / ők a hunok rokonai /stb háborúztak egymással. Történelme folyamán Kína befolyása alatt állt, de a mongolok, japánok is uralták a félszigetet hosszú ideig. 
Mégis hatalmasra tudott növekedni. Szerintem a kultúrája és a nemzeti öntudata miatt. Történelmük alatt folyamatosan nemzetségek hadakoztak egymással, a céljuk a nevük, az utódok fennmaradása volt.
A királyi udvarokban a kultúrát magas fokon művelték, a 14. sz-ban Szedzsong király megalkotta a saját ábécéjüket, a hangult, és megszüntette az analfabetizmust. Előtte buddhista szerzetesek valamikor a 13.sz-ban létrehozták a Koreana Tripitakát. Ez mintegy  81000 darab fatábla, amely buddhista tanításokat tartalmaz / a nyomtatás elődje/.
A királyok templomokat, pagodákat, emlékműveket építettek, magas technikai színvonalon gyártottak kerámiákat, festettek, fegyvereket gyártottak, élénk volt a kereskedelem, a hajózás.
A könyvtárakban megörökítették, leírták, megfestették az uralkodóik életét, cselekedeteit, a történelmi eseményeket.
Ma pedig mindezek alapján a filmgyártásuk meghódítja a világot. Történelmi filmsorozataikban  bemutatják a múltjukat, de kiszínezik szerelemmel, humorral, szép zenével. Így ezáltal hatalmas image-t teremtettek maguknak.
Sok hasonlóságot fedeztem fel népeink között, a vérszerződés, a sámánság, a lovas harcmodor, nyilazás, a másvilágban való hit, halomsírok, a gyógyfüvek, a sok ízes szólás a beszédben, a hazaszeretet, a család szeretete, stb. A filmekben gyakran szerepelnek hiedelmek, a mennyek jóváhagyását kérik cselekedeteikre, és félnek a büntetéstől.
De ellentmondásosak is. A királyok előszeretettel gyilkolták egymást, ugyanakkor magas tökélyre vitték az udvariaskodás formáit, az elegáns teázást, a főhajtást, a hölgyek kifinomult mozdulatokkal táncoltak, ugyanakkor nem sok joguk volt.
A népük mégsem lett pesszimista, borús, ennek ellenére sem. Példájuk mutatja, hogy mindent túl lehet élni, és virágzóvá válhat egy elnyomott nemzet is. Minket mi tart vissza ilyen image teremtéstől? Hiszen történelmünk, őstörténetünk hihetetlenül gazdag, krónikaíróink meg is örökítették azt.
Valamilyen buta álszeméremből, nem-tudásból, téveszmék, Európa-majmolás miatt nem törődünk magunkkal?
A mítoszokban, krónikáinkban, legendáinkban leírtak megfilmesítése világhírűvé tenne bennünket, és a magyarok félrebillent nemzeti öntudatát is gyógyítaná. Anonymus, Kézai krónikája, a Képes Krónika olyanok, mint kész forgatókönyvek. Nem kell félni az ókor és a középkor  világának, eszmeiségének, magyarságának bemutatásától,  ezek a mi értékeink, a múlt bennünk él, és csak ezáltal lesz szép a jövőnk, ha ismerjük a múltunkat,  és megbecsüljük azt.
Hol vannak ilyen filmrendezők? Szakértő gárda van, a Lovasíjász film sikere is bizonyítja, valamint sok elismert őstörténet kutatónk /Obrusánszki, Aradi, Marton, stb/ is segítene. Akár én is.  
Ne égessük magunkat tovább a köztévé nézhetetlen külföldi és magyar gagyisorozataival !