SZÖUL  FIA

Nekem ő nagyon tetszik. A képen  Szong Il Gook látható,  kb 190 cm magas, kisportolt, jóképű, egzotikus dél-koreai filmsztár, történelmi filmsorozatok főszereplője. Ősei között bizonyára fellelhetők a félsziget északi részén / ma Kína /valaha élt hunok, hsziungnuk is.

Dél- Korea ma a világ egyik legjobban fejlődő gazdasága, a világ élvonalában van.

Pedig történelme folyamatos háborúzásban telt el, a félszigeten különféle királyságok, három királyság; Silla, Pekcse, Kogurjo, majd dinasztiák Korjo, Csoszon, nomád törzsek; kitanok, dzsürcsik, mohék / ők a hunok rokonai /stb háborúztak egymással. Történelme folyamán Kína befolyása alatt állt, de a mongolok, japánok is uralták a félszigetet hosszú ideig. 

Mégis hatalmasra tudott növekedni. Szerintem a kultúrája és a nemzeti öntudata miatt. Történelmük alatt folyamatosan nemzetségek hadakoztak egymással, a céljuk a nevük, az utódok fennmaradása volt.

A királyi udvarokban a kultúrát magas fokon művelték, a 14. sz-ban Szedzsong király megalkotta a saját ábécéjüket, a hangult, és megszüntette az analfabetizmust. Előtte buddhista szerzetesek valamikor a 13.sz-ban létrehozták a Koreana Tripitakát. Ez mintegy  81000 darab fatábla, amely buddhista tanításokat tartalmaz / a nyomtatás elődje/.

A királyok templomokat, pagodákat, emlékműveket építettek, magas technikai színvonalon gyártottak kerámiákat, festettek, fegyvereket gyártottak, élénk volt a kereskedelem, a hajózás.

A könyvtárakban megörökítették, leírták, megfestették az uralkodóik életét, cselekedeteit, a történelmi eseményeket.

Ma pedig mindezek alapján a filmgyártásuk meghódítja a világot. Történelmi filmsorozataikban  bemutatják a múltjukat, de kiszínezik szerelemmel, humorral, szép zenével. Így ezáltal hatalmas image-t teremtettek maguknak.

Sok hasonlóságot fedeztem fel népeink között, a vérszerződés, a sámánság, a lovas harcmodor, nyilazás, a másvilágban való hit, halomsírok, a gyógyfüvek, a sok ízes szólás a beszédben, a hazaszeretet, a család szeretete, stb. A filmekben gyakran szerepelnek hiedelmek, a mennyek jóváhagyását kérik cselekedeteikre, és félnek a büntetéstől.

De ellentmondásosak is. A királyok előszeretettel gyilkolták egymást, ugyanakkor magas tökélyre vitték az udvariaskodás formáit, az elegáns teázást, a főhajtást, a hölgyek kifinomult mozdulatokkal táncoltak, ugyanakkor nem sok joguk volt.

A népük mégsem lett pesszimista, borús, ennek ellenére sem. Példájuk mutatja, hogy mindent túl lehet élni, és virágzóvá válhat egy elnyomott nemzet is. Minket mi tart vissza ilyen image teremtéstől? Hiszen történelmünk, őstörténetünk hihetetlenül gazdag, krónikaíróink meg is örökítették azt.

Valamilyen buta álszeméremből, nem-tudásból, téveszmék, Európa-majmolás miatt nem törődünk magunkkal?

A mítoszokban, krónikáinkban, legendáinkban leírtak megfilmesítése világhírűvé tenne bennünket, és a magyarok félrebillent nemzeti öntudatát is gyógyítaná. Anonymus, Kézai krónikája, a Képes Krónika olyanok, mint kész forgatókönyvek. Nem kell félni az ókor és a középkor  világának, eszmeiségének, magyarságának bemutatásától,  ezek a mi értékeink, a múlt bennünk él, és csak ezáltal lesz szép a jövőnk, ha ismerjük a múltunkat,  és megbecsüljük azt.

Hol vannak ilyen filmrendezők? Szakértő gárda van, a Lovasíjász film sikere is bizonyítja, valamint sok elismert őstörténet kutatónk /Obrusánszki, Aradi, Marton, stb/ is segítene. Akár én is.  

Ne égessük magunkat tovább a köztévé nézhetetlen külföldi és magyar gagyisorozataival !