Sehonnai sehunnai

Montázs: Hon visszatérő őseink: Hunor és Magor, és mai modern honfoglalók liberális módra "a la kerítés alá"

„ Sehonnai bitang ember,

Ki most, ha kell, halni nem mer,

Kinek drágább rongy élete,

Mint a haza becsülete !”

-írta Petőfi Sándor a Nemzeti dalban. Petőfi Sándor egy igazi nagy magyar volt, tehetséges költőnk, példaképünk, hősünk.

A magyar nyelvet a magyar hit és erkölcs mellett tökéletesen birtokolta; „ A magyarok Istenére esküszünk!”  Ki a magyarok Istene? Egy Istenünk van, volt, nem sok, mint más népeknek, tehát azoknak lehet igaza, akik azt vallják, a magyarok egyistenhitű őskeresztények voltak régi időktől. Esküre szólít fel bennünket, hogy ne legyünk rabok, és cselekedetével is igazolta ezt, hiszen harcolt a csatatéren a szabadságért.

De a sehonnai szóra szeretnék kitérni.

Mondanom sem kell a szó gyöke a hon /haza/, és a tagadással azokra a gyökértelenekre célzott, kiknek nincs hazája, tehát elárulják azt a helyet, ahol éppen élnek.

A hon-ból képezünk egy melléknevet, akinek van hona, az honi, honnai, akinek nincs az, meg sehonnai. Zseniális, és ilyenre csak a magyar nyelv képes. Nem tudjuk, egy sehonnai honnan jött, nem volt hazája. A hon szó több jelentésű, hiszen a hol kérdőszó népies változata a hon. Ebből lett a honnan kérdőszó.

A sehonnainak tehát nincs hona, nincs hazája, nem tudjuk honnan és miért jött ide. Sehonná-ból jött -Czuczor Gergely így magyarázza. Logikus, hiszen kérdőszókhoz tehetjük a se, sem tagadószót, semmiért, semmikor, semeddig, sehol, sehonnan, stb. A sehonnai tehát könnyen elárulja azt a hont, ahol él. Ezért bitang hazaáruló –írta Petőfi Sándor, a sehonnai tehát egyben egy negatív jelző is.

Nagyon aktuális most is ez a jelző, mert éppen a sehonnaiak rágalmazzák a magyarokat, a honvisszatérőket azzal, hogy bevándorló migránsok voltak. Egyben tagadják hun származásunkat is.

Már egy harmadik sehonnai sehunnai rágalmaz bennünket. "Eb ura fakó?" ám Bakó Krisztina, majd a "Dörrögh" -Török Mónika -, de nem a szultán, most meg Fodor Gábor egyszemélyes pártvezér állt ezzel csatasorba. Hja, de ő Petőfiről is azt mondta, hogy nem volt ő sem magyar.

Jó, de ha nem volt itt senki sem magyar, akkor tényleg a Szíriuszról jöttünk? Hogy maradt fenn a nyelvünk, mi magunk, a kultúránk, az erkölcsünk, és miért pont magyarok vagyunk? Miért nem beszél itt már mindenki németül, törökül vagy kínaiul, esetleg finnül, jakutul vagy burjátul? És miért hasonlítunk egymásra oly sokan? Persze a sehunnaiakra nem hasonlítunk, az biztos. Nem is szeretnénk. És a díszítőművészetünk, a dalaink, a meséink miért évezredes Kárpát-medenceiek?

Nem kötelező itt lenni, sőt elmehetnének tényleg a valahonnába vagy a sehonnába azok, akik most is gyökértelenek itt, nem fogadják el az őslakosokat, az értékeinket,  vádaskodnak, rombolnak, ezért, csak amolyan sehonnaiak.