Savanyú a szőlő

1913-ban írta ezt a kis versikét Ferenczi Szilárd - írja a Kolozsvári Krónika.

Pedig ilyen cikkek bizonyára nem jelentek meg akkor, mint most az osztrák sajtóban a jó és a rossz harcáról

Magyarország ellendrukkerei nem győzték kivárni, hogy veszítsen Magyarország, már a győzelmünk előtt, utána meg még mélyebben utálatos sokkba estek.

Az USÁ-ba, Izraelbe emigrált  hazánk volt fújai / az i kihagyása szándékos/, Bartus meg Dániel közzé is tették  förmedvényeiket rögtön, Fajkasházi,  a hócipős sem viccelt /soha nem is szokott, csak magyarok ellen uszít szívesen viccburokban/, hogy miért kár ezért a győzelemért, és hogy miért lenne nekik jobb egy vereség.

Nekik jobb lenne, naná!  Még jobban tudnának ellenünk, magyarok, Magyarország ellen acsarkodni. Nekünk meg így jó, ahogy van. Nagyon jó! Végre dicsőség övez bennünket a magyar nemzeti 11 teljesítménye miatt.

A hőbörgő osztrákokat a fiúk úgy lapátra tették a 2:0-ás győzelmükkel, hogy még azóta is forognak, mint  egy felturbózott  ringlispil vagy mint akit Bruce Lee csapott tarkón.  

Az ország, a szurkolók  vidéken és a fővárosban örömmámorban úsztak, énekeltek, vígadtak, a budapesti  forgalom szinte megbénult, a net pillanatok alatt tele lett jobbnál jobb képekkel.

Semmiképpen nem szabad szombaton sem veszítenünk, mert a sáskahad figyel, ugrásra kész, szívesen beszippantanának bennünket a nihillista fekete lyukba, ami körülveszi őket.

Már előre megírták bizonyára egy vesztes meccs esetére a hőbörgéseiket, remélem „sexpir” lesz belőle.

Csak így tovább! Hajrá fiúk! Hajrá Magyarország! Hajrá Magyarok!

Király lett a király, megfogott minden labdát!

Szalai az egyik gólszerző, és a szurkolók örömmámorban

A győztes csapat a szurkolókkal

Diadal

Szalai és Dzsudzsák

Budapesti ünneplés

A győzelmi mámor képei