Magyar őstörténet

 Itt az ideje, hogy leplezetlenül beszéljünk a magyarok őstörténetéről. Nincs mit szégyellnünk, a magyar nép minden ellenkező híresztelés ellenére itt élt a Kárpát-medencében ősidőktől fogva.

A magyar nyelv ősi gyöktermészete is igazolja népünk ősiségét, hiszen a magyar nyelv eredete ősidőkbe nyúlik vissza, régi írásokat megfejtettek vele.

Miért is ne  éltünk  volna itt? Hiszen a Kárpát-medence éghajlata mindig kedvezett az emberi élettérnek, az emberi élet meghonosodásának.

Persze, nyilván őseink közül is elmentek innen sokan régen is, mint akár most is, vonzotta őket az ismeretlen utáni vágy. De visszatértek ide, még hozzá többször is. Erről szólnak ősi krónikáink, erről szólnak a legendáink, a meséink, a történelmünket a nép írta, az írástudók meg megörökítették.

Sajnos eleinte csak latinul, pedig volt ősi rovásírásunk, amely írás minden hangunkat  jelölte, nem úgy mint a latin betűs ábécé, amelyben eleinte 13 hangunknak nem volt megfelelője, így a magyar nyelvű írásbeliség bizony csak csoszogott az idegen cipőben.

De a magyar és a latin nyelvű krónikák is megörökítették a magyar nép ősi történetét, ősi származásunkat, vezéreink, királyaink életét.

Nem kell szégyellnünk ezeket, sőt olvassa el mindenki! Jegyezzük meg, véssük az eszünkbe, legyünk büszkék krónikáinkra, a hunok, a magyarok történetére, a mondabeli ősiségünkre, kísérjük figyelemmel visszatéréseinket hazánkba.

Ha elfogadjuk a Bibliát, naponta idéznek belőle, akkor bizony el kell fogadnunk a Biblia magyar vonatkozásait is. Nem kell marxista módon legyinteni, hogy á, ezek úgysem igazak! Bizony van valóságalapjuk, sokkal több, mint a csinált történelmünknek, hiszen a krónikások közelebb álltak korban az ősi történésekhez, mint a 19. sz. végén kitalált történelmünk írói. A katolikus vallás persze nyomot hagyott írásaikon, de abban az időben ez volt az irányvonal, a pápaság és a német-római császárság uralta Európát.

Ne idegen kultúrákat ajnározzunk, ne mondjuk minden megtalált csontra, hogy az római, finnugor, gepida, avar, mert annál nagyobb lesz a zavar. Miért kell a habsburgista-marxista történészek kitalált nyomvonalán haladni még mindig? Kezdjük tanulmányozni, olvasni az ősi forrásokat, a krónikákat, van belőlük bőven:

Íme a választék a teljesség igénye nélkül: Anonymus Gesta Hungarorum, Kézai Simon: A magyarok története, Kálti Márk:  Képes Krónika, Tarihi Üngürüsz, Thuróczi: A magyarok krónikája, Budai krónika, stb.

Honnan eredeztetnek bennünket a krónikások? Bizony nem vagyunk alább valóak más népnél. Ime a származásunk krónikáink alapján:

Részlet:Anonymus: Gesta Hungarorum c. művéből:

„Szcítia tehát igen nagy föld, melyet Dentü-mogyernak hívnak. Kelet felé határa az északi tájtól egészen a Fekete-tengerig terjed. Mögötte pedig ott van a Don nevű folyam nagy mocsaraival, ahol szerfölött bőven találni nyestet, úgyhogy nemcsak a nemesek és alrendűek ruházkodhatnak vele, hanem a gulyások, kanászok és juhászok szintén díszes ruházatot hordanak azon a földön. Ugyanis ott bővében van az arany meg az ezüst, s annak a földnek a folyamaiból drágakő és gyöngy kerül elő. A Szcítiával szomszédos keleti tájon pedig ott voltak Góg és Mágóg nemzetei, akiket Nagy Sándor elzárt a világtól. A szittya földnek széle-hossza igen nagy. Az embereket meg, akik rajta laknak, közönségesen dentü-mogyeroknak nevezik a mai napig, és soha semmiféle uralkodó hatalmának az igáját nem viselték. A szcítiaiak ugyanis jó régi népek, s van hatalma Szcítiának keleten, mint fentebb mondottuk. Szcítiának első királya Mágóg volt, a Jáfet fia, és az a nemzet Mágóg királytól nyerte a magyar nevet. Ennek a királynak az ivadékából sarjadt az igen nevezetes és roppant hatalmú Attila király. Ő az Úr megtestesülésének négyszázötvenegyedik esztendejében a szittya földről kiszállva hatalmas sereggel Pannónia földjére jött, és a rómaiakat elkergetve az országot birtokába vette. Majd királyi székhelyet állított magának a Duna mellett a hévizek fölött: minden régi épületet, amit ott talált, megújíttatott, és az egészet igen erős fallal vétette körül. Ezt magyar nyelven most Budavárnak mondják, a németek pedig Ecilburgnak hívják. De elég ennyi! Maradjunk meg a történet útján. Hosszú idő múlva pedig ugyanazon Mágóg király ivadékából eredt Ügyek, Álmos vezér apja, kinek Magyarország királyai és vezérei a leszármazottai, miként a következőkben majd előadjuk. A szcítiaiak, amint mondottuk, jó régi népek. Róluk a történetírók akik a rómaiak viselt dolgait megírták, így beszélnek: A szittyák valaha igen bölcsek és szelídek voltak, földet nem műveltek, és majdnem semmiféle bűn nem fordult elő közöttük. Ugyanis nem voltak mesterséggel épült házaik, csupán nemezből készült sátraik. Húst, halat, tejet, mézet ettek, és bőven volt fűszeres boruk. Nyusztprémbe és más vadállatok bőrébe öltöztek. Arany, ezüst, gyöngy: annyi volt az nekik, mint a kavics, mivel saját földjük folyamaiban találhatták mindezt. Nem kívánták a másét, minthogy mindannyian gazdagok voltak, sok állatnak és elegendő ennivalónak a birtokosai. Nem paráználkodtak, hanem mindenkinek csupán csak egy felesége volt.”

Anonymus 1200 körül írta krónikáját, és felhasználta az akkor ismert  krónikákat, a nép ajkán élő legendákat, a  királyi kancellária írott forrásait is.