próza 18

TANULJUNK MEG RÓNI! 2. rész

„Mai 2600 éves írásokat el tudunk olvasni ezzel a rovással”- ezt nem más, mint Kiszely István professzor, tudós állítja ”Kőbe vésett és fába írt történelem” c. munkájában, melyben a Kárpát-medencei magyar rovásírás gyökereiről, előzményeiről és jellegzetességeiről értekezik.

Miért ősi a rovásírásunk?  Hazai és külföldi tudósok, nyelvészek hada fedezte fel, hogy a magyar rovásírás egyedülálló, ősi speciális írás, amelynek sajátosságai mind a hajdani nagy ősi sztyeppei, hun-szkíta kultúrákéval, mind a mezopotámiai, mind az ősi etruszk, de más kultúrákéval is egyező jeleket mutatnak. Ezt részletezem most többnyire tudósok munkái alapján.

Miért? Mert a nyelvünk is ősi, ősi agglitunáló nyelv, egyszerű, közérthető, logikus, tiszta, és önmagától fejlődik ősi gyöktermészete révén/ gyökök a nyelvünk sejtjei, de erről majd később, elöljáróban csak merengjünk el pl. a kp gyök szócsaládján, kép, kúp, köp,kop, kap, kip-kopp, kúp, stb és ezek szószármazékairól, többezer szó/

Nyelv, beszéd és írás csak akkor fejlődnek egymásnak adekvátan, ha a beszédet híven tükröző írás alakul ki, ezt biztosította őseink rovásírása.

Nem volt még semmilyen nyelvtan, semmilyen akadémia, őseink mégis írtak, róttak, úgy, ahogy jólesett nekik, és ahogy tudtak, egyszerűen vagy cicomázták, összerótták a jeleiket, díszesen cifrázták, így tudósítottak magukról, eseményekről, éppen úgy, mint ma pl. az interneten a sok betűkészlet révén.

A rovásábécében annyi betű biztosan van, amennyi hang van a magyar nyelvben, sőt néhánnyal több, ld: idegen betűk. 

Ezzel ellentétben a kora középkorban bevezetett latin írásban 13 hangnak nem volt megfelelője, jelölője, betűje! 1922-ben találták meg az utolsó betűt, a dzs-t. /Hogyan írták addig a lándzsát vajon latinbetűs írásmóddal,pedig régi szó, régi fegyvert jelöl/

 Mégis irtották az ősi magyar rovásírást.

„A beadott iratok és vésetek tűzzel-vassal pusztíttassanak el, hogy ezek kiirtásával a pogány vallásra emlékezés, visszavágyódás megszüntetődjék" - így szólt egy középkori állami törvény. De a"pogány írással írt" imakönyvek elégetése is bizonyítja, hogy az ősi magyar írással nemcsak véstek, hanem írtak is.

De menjünk csak vissza a történelemnek abba a korszakába, amikor már írtak, róttak, tehát a tényeket az írás is hitelesítette.

Kogurjó királyság területén ásatásokat folytatnak, és ők ezt ősi hun-szkíta-koreai őstörténetnek nevezik. / Nem véletlenül, átütőek a hasonlóságok a dél-koreai történelmi filmek alapján az ősi hun-magyar és az ősi koreai népek között. /sámánság, nyilazás, harcmodor, nemzetségi-törzsi szokások, stb/

És: Szedzsong koreai  király a 15. században az ősi szankszrit és etruszk nyelv eredményeit használta fel a koreai ábécé megalkotásakor.

A mongol Natcogdorju Sh. Mongólia különböző területeiről előkerült írások alapján 13 olyan hsziungnu /hun/írásjelet közöl, amelyek azonosak a magyar írásjelekkel.

Ugyanis ott éltek a hunok, a hsziungnuk.

De mit mond Malinei olasz professzor az ősi etruszk és magyar rovásírás kapcsolatáróL? Nem kevesebbet, mint hogy az etruszk rovásfeliratok  a magyar nyelv, a magyar rovásírás  segítségével fejthetők meg. Szerinte az etruszkok magyarok voltak, i.e 4000 körül vándoroltak le délre a Kárpát-medencéből!

 A hunoknak tehát volt írása, méghozzá az ősi rovás, nem véletlenül nevezték nyelvészeink, hun, szkíta, szittya, székely írásnak a rovásunkat.

Priszkosz réhtortól tudjuk, hogy Atilla hun királynak voltak levelei, de Menander protektor is erről tudósít.

Az első belső-ázsiai rovásemlékek Hszincsiangból kerültek elő a Kr.e 2000 évben, és ez hun írás

Mongóliában 1995-ben a rovásemlékekről összefoglaló munka jelent meg Tovuudordzsin Szandzsmiátiv tollából; a mongóliai írásjelek és a magyar írásjelek között 13 ugyanazon formában jelenik meg./Vagyis ők is a hunok írását vették át, hiszen az egykori Kína területén sokáig mongol uralom volt/