próza 44
Híres magyarok 4
Szobra az MTA-n Holló Barnabás alkotása
Felfedezők, utazók/ Kőrösi Csoma Sándor
Kőrösi Csoma Sándor, sz. Csoma Sándor saját szavaival: “Székely-Magyar Erdélyből” ("Siculo-Hungarian of Transylvania"), nyelvtudós, könyvtáros, a tibetológia megalapítója, az első tibeti szótár szerkesztője, világutazó.
Az erdélyi Háromszék megyei Kőrösön /ma: Csomakőrös/ 1784. március 27-én született és – Dardzsilingban /Tibet/ 1842. április 11-én halt meg maláriában.
A hires nagyenyedi kollégiumban tanult, alsóbb osztályokban a latint, görögöt már ekkor elsajátította, majd héberül, franciául, románul, németül /szászok nyelve/ is megtanult. 16 évig tanult, később tanított ott, majd angol ösztöndíjjal Göttingenbe ment, itt arabul, és törökül megtanult, és elmélyedt több tudományban, így a kelet kezdte érdekelni.
Ő is a magyarok őshazáját, nyelvét akarta megtalálni, s a tibeti ujgurok keltették fel érdeklődését. Nem véletlenül, az ujgurok ma is a testvérnépnek tartják a magyarokat .Tovább
Tudjuk, hogy a hunok ,/kínaiul hsziungnuk/ éltek a mai Kína területén, erről nyelvészeti és más régészeti leletek is tanúskodnak. A hsziungnuk 13 betűje azonos a mai székely-magyar rovásábécé betűivel/ mongol professzor kutatása, felfedezése/. Ez a rokonság bizonyítéka.Lehet, hogy az ujgurok is a hunok, magyarok leszármazottai, de leglábbis távoli rokonok.
Érdekes, hogy az ujgur elméletet egy göttingeni angol professzor dolgozta ki!
Azóta és különösen ma számos bizonyíték van az ujgur és a magyar nép rokonságára / folklór, zene, mondavilág, stb/. Pl. az Ősök napjára, a sztyeppei testvérnépek seregszemléjére az ujgurokat is el szokták hívni.
Hazatért, otthon ószlávul is megtanult, majd elindult felfedező útjára.
Eljutott kacskaringós utakon Iránba, ahol perzsául tanult, majd elindutl Tibetbe, először Zangla faluban megtanulta a tibeti nyelvet, és tanulmányozta az ókori irodalmi történelmi forrásokat, mellesleg szankszrit írásokat is tanulmányozott..
Érdekes, hogy az ősi szankszrit írás hasonlít a székely rovásra, és ezt a szankszritot tanulmányozta a 14. sz-ban Szedzsong koreai király , amikor megalkotta a hangul ábécét. Így érnek össze távoli kulturális szálak.
Kőrösi Csoma 1825 jan. 28-i terjedelmes leveléből ismerjük meg utazásának állomásait
Még kétszer járt Tibetben, és végül összeállította a tibeti-angol szótárt, és nyelvtant, a buddhista műszavak gyűjteményét angolra fordította /Mahávjutpatti/.
Kalkuttában adták ki művét, 1834-ben jelent meg.
Kalkuttában adták ki művét, 1834-ben jelent meg.
Hangot adott annak a tudományosan nem bizonyított véleményének is, hogy a szanszkrit nyelv, ha szókincsében nem is, de nyelvtani szerkezetében a magyarhoz hasonló, azzal rokon nyelv, s kutatása elsősorban a magyarságnak lehet gyümölcsöző.
Ma erről is lehet bizonyításokat olvasni a magyar nyelv ősiségének taglalásakor.
Két jeles kitüntetést is kapott ezekben az években. 1833-ban a Magyar Tudós Társaság levelező tagjává választotta, 1834-ben pedig a Bengáli Ázsiai Társaság tiszteletbeli tagja lesz.
1837-ben visszatért Kalkuttába, és visszatért a tibetológiához is; élete hátralevő részében már csak ezzel foglalkozott. Schöfft Ágost, a festő, akitől Csoma egyetlen hiteles portréja származik, ekkortájt tesz nála látogatást; s mint elmondja, Kőrösi teljes visszavonultságban, szinte remeteként él tibeti könyvei között, s csak egy témával sikerül kimozdítania közülük, ha Magyarországról beszélgettek.
Áprilisban érkezett meg a szikkimi Dardzsilingbe, ahol azonban betegség döntötte le a lábáról. Több napig feküdt lázasan, míg végül 11-én hajnalban a trópusi dzsungelben elkapott malária örökre véget vetett hosszú vándorlásának. Síremléke a dardzsilingi temetőben áll, a Himalája hegyeinek oldalában.
Egy új tudományág, a tibetisztika megalapítója. Így szerzett végül elismerést magának, s egy kicsit talán ezen keresztül az egész magyarságnak is.
Életét Baktay Ervin, hires India-kutató dolgozta fel A messzeségek vándora c. könyvében./ A Káma- Szutrát is ő fordította le, de jelentős az India művészetéről szóló könyve is, előzőleg beutazta azokat a helyeket, ahol Kőrösi Csoma Sándor megfordult./
“Így ér véget majd küldetésem, ha egyszer be tudom majd bizonyítani, hogy ellentétben a finn–magyar elmélet mellett kardoskodók megnyilatkozásaival, a magyar nép igenis Attila népe." – nyilatkozta a nagy nyelvtudós, aki csaknem 20 nyelven beszélt, többnyire gyalog jutott el a célállomásig, sok nélkülözésben volt része, puritán, egyszerű életmódot élt buddhista kolostorokban, elvonultan, csak a tudománynak élt.
Igaza lett, bizony Attila népe vagyunk, ma már erre számtalan bizonyíték van, és arra is, hogy a magyar nyelv ősi gyökerekkel rendelkezik.
Széchenyi István ezeket vésette emléktáblájára a távolt Darzsillingban:
„Egy szegény árva magyar, pénz és taps nélkül, de elszánt kitartó hazafiságtól lelkesítve – Kőrösi Csoma Sándor – bölcsőjét kereste a magyarnak, és végre összeroskadt fáradalmai alatt. Távol a hazától alussza itt örök álmát, de él minden jobb magyarnak lelkében.”
Példát adott arra, milyennek kell lennie egy igazi tudósnak, akiket a Jóisten azzal ajándékozott meg, hogy taníthatják a népet.
Többek között itt olvashatunk róla:
És még sok helyen
Útvonala, gyalog tette meg az utat:
Portréja: Schöfft Ágost festette:
Síremléke Dardzsiillingben
Szótára címlapja
Címkék: Kőrösi Csoma Sándor, magyarságkutató, nyelvész, világutazó, tudós
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése