Ősi nyelvünk, ősi szavaink 13

VÁLLVETVE

Ez egy ősi magyar szó, mutatja népünk, nyelvünk ősiségét, egyben utal ősvallásunk jelképére, a hun mellkeresztre is.

A képen szkíta harcospár látható, egymás hátának feszülve harcolnak. Azt pedig tudjuk, hogy a magyarok és a hunok szkíták, számos történelmi krónika aggatta ránk ezt a jelzőt , hiszen ők még ismerték különféle elnevezéseinktől függetlenül a magyarok ősi dicsőségét.

Vállvetve: tehát ősi magyar szó, bizonyítja, hogy őseink a szkíták, hunok. Ősatyánk a bibliai és valódi uralkodó, Nimród, és a leszármazottai a mi őseink; Hunor és Magor a fiú iker testvérpár.

Budapest, hazánk fővárosa is őrzi valaha volt Nagy-Magyarország dicsőségét, szépségét, nagyságát, kultúrájában, építkezésében, népességében. Európa egyik legszebb városa. Neve is szakrális, ötvözi Hunor és Magor nevét: Hunor nevét a Buda név, Buda Atilla testvére volt, Atilla építtette Ecilburgot, Atilla városát, Buda várát. Magor nevét meg Pest őrzi, melynek eredeti neve Magyarrév volt.

A vállvetve szó a szkíták ősi harcmodorát őrzi, két harcos egymásnak háttal fordulva egymást védi, mintegy kört képeznek a szemük sugarával, ketten körbe tudják fogni az ellenséget. És ott vagyunk a körnél, a körkeresztnél, ami ősi jelképünk.

A kereszt végei egy kört rajzolnak, a szó a kör, ker gyökökből ered. A kereszt a rovásírásunkban a gy betűt / egy /, az ősvallásban pedig az egyistenhitet, az egyetemességet, a mennyet, az egészet jelöli.

A vállvetve szó tehát ősidőktől valódi konkrét harcmodort őriz, ma tágabb jelentése: együttküzdés, közös erőfeszítés.

Így kapcsolja össze az ősiség a nyelvünket, írásunkat, ősvallásunkat, történelmünket, vezéreinket, királyainkat, földrajzi helységeinket, amelyet akár egyetlen szó elemzésével is ki tudunk mutatni.

Eördögh Tünde 2016