Ősi nyelvünk, ősi szavaink 7
Ma a ró szó és annak származékaival fogok foglalkozni . Kevés olyan két hangból álló egytagú szavunk van, amely magánhangzóra végződik, és amelyek ma értelmes szójelentést tartalmaznak. Persze sok rag , képző is van ilyen.: ba, be, bú, fa, fű, fú, fi, gyí, gye, hi, ha, he, hé, hó, hú, jó, je, jő,ka, ke, kő, ki, le, ló, la, ma, mi, na, ne, no, ni, nő, rí, ró, ra, re, sí, só, szú, szí, szó,sző, ti, tó, tő, vő, ví, va. ve, vá, vé, stb.
A ró szó bizony ősrégi, mert a rovás is az. Már nagyon régen rótták az adatokat fába, kőbe, csontba. Abba az anyagba róttak, ami kéznél volt, papírra nyilván csak azóta, amióta feltalálták azt, illetve el is terjedt a használata. Ne gondoljuk, hogy rögtön a könyvnyomtatás után tömegesen papírra róttak. Nem így volt csak , írástudók tudtak beszerezni papirt,, de ők is inkább latinbetűvel írtak. Így maradt a fába, és ami abból készült, székelykapuba, díszes botra, stb rovás művelése.
De miért lett e szó származékainak negatív jelentése, pedig maga a rovás a magyarok ősi tudásának dicsőségét hirdeti?
Eleinte tartozást jelölt, fába vésték a tartozást , ez negatív jelentésárnyalatot kapott. "Sok van a rovásán"- mondták, amikor meglátták a botot, amelyen halmozódtak a tartozások. De lassan csak az átvitt jelentés lett mérvadó, ez terjedt el, akinek sok volt a rovásán, az bizony sok negatív dolgot vitt végbe.
Amire róttak, az rótt, rovott bot volt. De akinek a botján sok volt a rovás, az bizony sokat vétett a törvények ellen. Így a rovott bot lassan rovott múltat is jelentett, jelentésátvitel révén ma már csak a másodlagos jelentést értelmezzük. Rovott múlt, nem dicső, hanem szánalmas, bűnökkel teli.Pláne azért is, mert ősi írásunkat, a rovást üldözték, nemcsak a magyar uralkodók, hanem az idegenek is, ők meg pláne, minden magyar kulturális örökséget tiltottak!. Szomorú ez nagyon.
Így alakultak szavaink : egy ténybeli cselekvés : rovás révén eljutunk a másodlagos jelentésig, és ma már csak azt értelmezzük, mert nem rovunk ma már fára. Ez az ősiségünk, ezt vegyük figyelembe, és ne találjunk ki a szavak magyarázatára idegen finnugorságot, törökséget, szlávságot.
De jó lenne, ha maga a rovás szó pozitív jelentésű lenne, mert ősiségünket, ősi írásunkat jelképezi! Kár, hogy az akadémisták nem ismerik, nem törődnek vele és idegen kultúrákat támogatnak.
A magyar rovás ősi magyar dicsőség, bizonyítja, hogy a magyarok ősei írtak.Aki ma megtanul róni, az ősei írását népszerűsíti, tegyetek így minél többen, magyarok!
Ma a ró szó és annak származékaival fogok foglalkozni . Kevés olyan két hangból álló egytagú szavunk van, amely magánhangzóra végződik, és amelyek ma értelmes szójelentést tartalmaznak. Persze sok rag , képző is van ilyen.: ba, be, bú, fa, fű, fú, fi, gyí, gye, hi, ha, he, hé, hó, hú, jó, je, jő,ka, ke, kő, ki, le, ló, la, ma, mi, na, ne, no, ni, nő, rí, ró, ra, re, sí, só, szú, szí, szó,sző, ti, tó, tő, vő, ví, va. ve, vá, vé, stb.
A ró szó bizony ősrégi, mert a rovás is az. Már nagyon régen rótták az adatokat fába, kőbe, csontba. Abba az anyagba róttak, ami kéznél volt, papírra nyilván csak azóta, amióta feltalálták azt, illetve el is terjedt a használata. Ne gondoljuk, hogy rögtön a könyvnyomtatás után tömegesen papírra róttak. Nem így volt csak , írástudók tudtak beszerezni papirt,, de ők is inkább latinbetűvel írtak. Így maradt a fába, és ami abból készült, székelykapuba, díszes botra, stb rovás művelése.
De miért lett e szó származékainak negatív jelentése, pedig maga a rovás a magyarok ősi tudásának dicsőségét hirdeti?
Eleinte tartozást jelölt, fába vésték a tartozást , ez negatív jelentésárnyalatot kapott. "Sok van a rovásán"- mondták, amikor meglátták a botot, amelyen halmozódtak a tartozások. De lassan csak az átvitt jelentés lett mérvadó, ez terjedt el, akinek sok volt a rovásán, az bizony sok negatív dolgot vitt végbe.
Amire róttak, az rótt, rovott bot volt. De akinek a botján sok volt a rovás, az bizony sokat vétett a törvények ellen. Így a rovott bot lassan rovott múltat is jelentett, jelentésátvitel révén ma már csak a másodlagos jelentést értelmezzük. Rovott múlt, nem dicső, hanem szánalmas, bűnökkel teli.Pláne azért is, mert ősi írásunkat, a rovást üldözték, nemcsak a magyar uralkodók, hanem az idegenek is, ők meg pláne, minden magyar kulturális örökséget tiltottak!. Szomorú ez nagyon.
Így alakultak szavaink : egy ténybeli cselekvés : rovás révén eljutunk a másodlagos jelentésig, és ma már csak azt értelmezzük, mert nem rovunk ma már fára. Ez az ősiségünk, ezt vegyük figyelembe, és ne találjunk ki a szavak magyarázatára idegen finnugorságot, törökséget, szlávságot.
De jó lenne, ha maga a rovás szó pozitív jelentésű lenne, mert ősiségünket, ősi írásunkat jelképezi! Kár, hogy az akadémisták nem ismerik, nem törődnek vele és idegen kultúrákat támogatnak.
A magyar rovás ősi magyar dicsőség, bizonyítja, hogy a magyarok ősei írtak.Aki ma megtanul róni, az ősei írását népszerűsíti, tegyetek így minél többen, magyarok!
Eördögh Tünde 2018 jún. 27-én
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése